Leírás
Elképesztően hangulatos, a húszas évek világának pezsgésével teli történet egy fiatal lányról, aki saját korát megelőzve harcol nagyratörő álmaiért a jazzkorszak szédítő, csillogó New Yorkjában.
Manhattan a viharos húszas években: a gin, a jazz és a fényűzés városa. A nők sminkelik magukat, a szoknyájuk egyre kurtább lesz, és élvezik frissen kiharcolt jogaikat a politika és a munka világában. Ellentétben Evelyn Lockharttal, akinek konzervatív szülei megtiltják, hogy kövesse az álmait és New Yorkban orvosnak tanuljon. Ha meg akarja valósítani a terveit, hátat kell fordítania a családjának: a vele állandóan versengő nővérének, Violának és szigorú szüleinek.
Kétségbeesésében, hogy valahogy kifizesse a Columbia Egyetem Orvosi Karának tandíját, még attól sem riad vissza, hogy jelentkezzen a Broadway hírhedt éjszakai revüjébe, a Ziegfeld Follies-ba. De vajon milyen hatással lesz mindez bimbózó kapcsolatára Thomas Whitmannel, a jóképű Upper East Side-i bankárral? Bár Evelyn könnyen bele tudna szeretni a férfiba, úgy tűnik botrányos életmódja szerelmük útjában áll…
AJÁNLÓ
„Intrika, ármány, szerelem… Nehéz szavakba önteni, mennyire szerettem ezt a könyvet!”
– Rachel Burton
„A regény szíve a magával ragadó Evie, az intelligencia, az eltökéltség és a naivitás megkapó keveréke.”
– West Australian
„Natasha Lester karakterei bátor, félelmet nem ismerő nők.”
– Courier Mail
„Evelyn története telve van eltökéltséggel és szívfájdalommal. A korai húszas évek Manhattenje szinte életre kel a mesés, élénk sorok között. Különösen élveztem azokat a részeket, mikor Evie azért harcol, hogy orvosnak tanulhasson.”
– Kate Forsyth
RÉSZLET A KÖNYVBŐL
„Hogy kerülök ide? Hogy kerülök ide? A szavak szétgurultak a színpadon, és összekeveredtek Evie cipősarkainak koppanásával, ahogy egy tökéletes Ziegfeld lépéskombinációt végrehajtva lelépett a hatalmas papírmasé holdról. Kinyújtotta mindkét karját, mintha egy képzeletbeli szoknya szegélyét emelné a magasba, a fejét ezüstbe mártott csillagokkal teleaggatott fejdísz súlya húzta hátra. A nézőkre villantotta mosolyát, hogy elhitesse velük, nemcsak azért van itt, hogy szórakoztassa őket, hanem mindez egyenesen egyfajta előjáték. A nyakába fájdalom nyilallt, de Evie csak a ropogós bankókra koncentrált, amelyeket Ziegfeld az előadás után a kezébe nyom majd, mint valami bakkarajáték osztója egy nagy tétre menő játszmában.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.